|
Csak az a kérdés, hogy ugyan mivel? Hát nem is csoda, hogy ebben a rohanó világban sokakban fermerül a kérdés: hogyan és mivel? Próbáljuk megközelíteni ezt a kérdést. S máris újabb kérdés merült fel bennem, amelyre már a válasz lelki szemeim elõtt lebeg.
Mire vágyik a legtöbb ember?
Egy csodálatos szó, mely így hanzik ,,SZERETET”. Mindenki erre törekszik, csak félünk még kimutatni a legkisebb jelét is, hogy egy embernek (érzõ lénynek) milyen jól esik egy kedves szó, simítás vagy mosoly. Pontosan azt nem kellene szégyellenünk, hogy igenis jól esik, vagy jól esne. Csak ugyebár ki az, aki lealacsonyodik a másikhoz egy kedves szó erejéig, mert mindenki többre tartja magát a másiknál. Egy nagyon szép bölcselet jut errõl eszembe, mely így hangzik: ,,A bölcsben benne van az alázat!”.
Ne tévesszük meg magunkat azzal, hogy ha lealacsonyodunk, megtörik a büszkeségünk. Épp ez kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kulcsot az ajtóhoz. Az emberiség egy egész én, és csak azért váltunk szét, hogy több tapasztalatot szerezzünk. Sokaknak eszébe jut, ha egy ember jószívû, azt megpróbálják mindenáron kihasználni. Viszont abban biztosak lehetünk, hogy az az ember, aki ily módon megpróbálja kihasználni a másikat, mélyen sebzett, mert az egészséges és kiedyensúlyozott lélek képtelen arra, hogy bárkinek ártson. Ne féljünk, mert a karma törvénye mûködik: ,,Azt kapod a világtól, amit magad is adsz!” Mert a karmát mi írjuk saját magunknak - tetteinkkel, cselekedeteinkkel, gondolatunkkal, és végre értsük meg, hogy ne a Teremtõt okoljuk mindenért. Viszont minden egyes feladatban lehetõség rejlik, melyet elõbb-utóbb meg kell oldanunk, mert a feladatokat mi vállaltuk fel, tudatosan vagy tudattalanul, ami elõl nincs menekvés. Ne várjuk el a másiktól, hogy Õ oldja meg helyettünk. A feladatot nem véletlenül kapjuk, és minden egyes jól megoldott feladattal közelebb kerülünk a magasságbeli ,,önvalónkhoz”, vagy az ajtóhoz. Felmerült egy kérdés: mi van akkor ha eldobjuk a feladatot vagy arrébb állunk? Nincs menekvés, mert ha nem oldjuk meg, jelentkezhet fizikai fájdalomban. Érezzük, hogy mily szoros összefüggés van test és lélek között? Ne felejtsük el, hogy a fájdalom a szellemi átalakulás jele. Felbecsülhetetlen kincs tehát az olyan élet, amikor mindennek tudatában vagyunk. Az ember földi tapasztalásának a lényege, hogy egyesítse személyiségét a lelkével. Idõvel az ember megtanulja, hogy elengedje vagy eliminálja azokat az energiákat, amelyek diszharmóniát eredményeznek, majd értékelje és erõsítse azokat, amelyek gyógyító erõt és szeretet hoznak létre. Ily módon képesek leszünk arra, hogy érzékeljük lelkünk csodálatos erejét. Minden egyes földi tapasztalat arra szolgál, hogy egyesítsük a lelkünkkel. A személyiség annál kiegyensúlyozottabb, minél inkább erõsebb kapcsolatban van spirituális mélységeivel. Ahol a lélek egyensúlya megbillen, ott a tökéletlen részekbõl formálja a lélek a személyiséget. Ezáltal nem véletlen az, hogy mindenkinek vannak úgynevezett gyönge pontjai. Ezeket kellene megfigyelni és erõsíteni, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk, mert a lélek ezeken a pontokon a legsebezhetõbb.
- Sajnos, mi emberek ezeket a gyönge pontokat megpróbáljuk a másikban valami úton módon kihasználni. Pedig nem véletlen az, hogy mások hibáit vagy gyengeségeit könnyebben észrevesszük, mint a sajátunkat. Itt mutatkozik meg az, hogy egy ember tud-e emberhez méltóan cselekedni, mert ezeket a gyenge pontokat nem fájdalommal, hanem szeretettel és tiszta szívvel való cselekvéssel kellene kitölteni. De a legeslegelsõ lépés az, hogy az ember el tudja fogadni és megérteni önmagát. Mert ha nem értem önmagamat, hogyan tudnám megérteni és elfogadni a másikat.
Van-e nagyobb sötétség, mint az eltévelyedett lélek rossz útja, s amely ellen küzdeni kell ?! …
Írta: MZ/X
|
