|
Jurij Longo profi „varázsló”, ahogy õ nevezi magát, néhány elõadást tartott a Moszkvai Szklifoszovszkij Fõiskola hullaházában „a holtak újraélesztése” címmel. A módszert, amellyel „újraéleszt”, egy kuruzslótól tanulta. A bemutatók célja – felébreszteni a kutatók figyelmét egy nem mindennapi jelenségre, s egy kicsit elgondolkodtatni az orvosokat.
„Ez nem trükk. Nem is újraélesztés. Extraszenzorikus impulzusok segítségével néhány mozgatóizom funkcióját állítottam vissza. Maga a test végig hideg maradt, vagyis az életfolyamatok nem indultak újra benne”- mondja Jurij.
Vagyis, mint biológia órán? Mikor egy levágott békalábon áramot vezetünk át, mire az ficánkolni kezd. Itt viszont nem kapcsoltunk vezetéket sehová. Mi is történt akkor valójában?
A közelmúlt kutatásai meglepõ dolgot tártak fel. Bebizonyosodott, hogy gondolaterõvel (persze nem mindenki) képesek vagyunk nem csak az élõ szervezetben lejátszódó eseményekre hatni, de az élettelen anyagra is. Egy nagyon jó barátom O.B. Dobrovolszkij, az energoinformációs tudományok akadémikusa, az Orosz Tudományos Akadémián végzett kísérletet. A kísérlet objektuma desztilált víz volt, melyet egy összeforrasztott kapszulába helyeztek. Elõször speciális mérõmûszerrel megmérték a víz paramétereit, majd Dobrovolszkij akadémikus gondolatban „átsugározta” a kapszulát. Ezek után újra megmérték a paramétereket, s szenzációs eredményeket kaptak: a vízmolekulák mozgékonysága és elektromos vezetõképessége megváltozott!
Hasonló kísérletet végeztünk az Információs Hullámok Technológiájának Fõiskolájában T. Csernova bioenergetikussal. Miután kiderült, hogy a víz gondolati úton történõ megmunkálása ugyanazt az eredményt hozta, mint akadémikus barátomnál, elhatároztuk, hogy megnézzük, mi a helyzet más anyagok esetében? Ekkor objektum minõségében vattát használtunk. Csernova 15 percen át „bûvölte” szemeivel az új objektumot. Az eredmény itt sem maradt el a várakozástól. A mérések arról tanúskodtak, hogy a bioenergetikus tekintete megváltoztatta a vatta elektromágneses rezgéseinek frekvenciáját.
Azaz, az élettelen anyag nem csak a külvilág felé képes továbbadni a kapott energiakvantumokat, de képes össze is gyûjteni õket. Jurij Longo esetében az „élettelen anyag” szerepét a holttest töltötte be. A sejtek viszont megmaradtak, ezáltal sajátos kondenzátorként mûködtek, amelyben összegyûltek a „varázslótól” származó „energiacseppek”.
A fizikából ismeretes: ha a kondenzátor kapacitása túllép egy bizonyos értéken, kisülés következik be – vagyis az összegyûlt energia felszabadulása. Feltételezhetjük, hogy ugyanez következett be a halott férfi sejtjeiben is. Feltöltõdés után kisülés következett, s a szöveteken végigfutó bioáram összehúzódásra kényszerítette az izmokat. Ezért mozgatta a tetem kezét és lábát.
Így a Longo féle „horror” nem a „Lidércnyomás a Szklifoszovszkij hullaházban” címet kapja, hanem az extraszensz energiaimpulzusokkal való ráhatása a halott akupunktúrás pontjaira.
Ilyen egyszerû, és világos. Ugyanakkor a „gondolkodásra szánt élelem” még korán sincs elfogyasztva. Valami azért van még itt. A békalábhoz visszatérve minden egyszerû. Elektromos vezetéket bárki képes csatlakoztatni. Viszont a tetem csak Longo ráhatásakor mozdult meg. Vagyis minden tudományos szó, még a dõlt betûvel szedett is, valamilyen hiányosságot hagy maga mögött.
Írta: Szergej Gyemkin
Fordította: Kun János
|
