|
Az emberi faj hosszú történetében a modern társadalom kialakulása csupán villanásnyi idõ volt, de ez gyökeresen megváltoztatta az emberiség jelentõs részének életét. Az életmódtényezõk között a táplálkozás az egyik legfontosabb.
Az antropológusok feltárták az õsközösségek táplálkozási szokásait, amelybõl kiderült, hogy a mindennapi táplálék fõleg gyökerekbõl, gumókból, gyümölcsökbõl és az akkori kalászosok magvaiból állt. A részletes vizsgálatok szerint õseink étrendjének kb. 20%-át a rostok tették ki.
A tudományos és ipari forradalom rövid idõ alatt (drámaian megváltoztatta a táplálékok minõségét és összetételét. Pl. a gabonafélék nemesítésével nagyobbak lettek a magvak és így fajlagosan csökkent a héjrészük, vagyis a rosttartalom, az új õrlési technika révén lehetõvé vált a biológiailag legfontosabb részek, a héj (korpa) és a csíra teljes elkülönítése. Megjelent a fehér liszt, teljesen elterjedtek a fehér pékáruk, száraztészták. Hasonlóan biológiai értéket rontó technológiák jelentek meg a tartósítóiparokban, a cukoriparban, a növényolaj iparban stb. Az agyon finomított ún. „rafinált” élelmiszerek általános elterjedésével a rostfogyasztás ma már alig éri el a 2%-ot.
Az élelmiszerekben levõ rost a szervezetben emésztetlen marad, tehát nem tápanyag, hanem ballasztanyag. A medicina a ballasztanyagokat inkább negatív tényezõként kezeli; pl. az emésztõrendszeri betegségek esetében „rostszegény” diétát javasol.
|
Élelmi rost
|
|
nyersrost
|
nem cellulóz jellegû poliszacharidok
|
|
Cellulóz
|
lignin
|
bemacellulózok
|
pektinek
|
nyálkák
|
növényi
gumik
(mézgák)
|
|
|
|
|
|
|
A klasszikus élelmiszeranalitika korábban csak a könnyen meghatározható nyersrostot vizsgálta, de néhány évtizede kiderült, hogy vannak más emészthetetlen, a nyersrosthoz hasonló viselkedésû, nagy molekulájú vegyületek is pl. a hemicellulózok, a pektinek stb.
A figyelem akkor fordult a rostanyagok felé, amikor az iparilag fejlett országokban az emésztõrendszeri betegségek egyre rohamosabb növekedését regisztrálták. Ilyenek a székrekedés, az aranyér, a béltartalom áthaladási idejének (tranzit idõ) megnövekedése, amelynek eredménye a csípõbél alsó szakaszán, valamint a hasnyálmirigy kivezetõ csöve és a közös epevezeték összetorkollásánál keletkezõ kiöblösödések a divertikulózis betegsége.
A háború utáni Magyarországon a rosthiány miatt kialakuló divertikulózis betegség ismeretlen volt, addig ma elõfordulása meghaladja a 60%-ot. Egyes tudományos iskolák állítják, hogy a fejlett országokban a félelmetes tempóval növekvõ emésztõrendszeri daganatos betegségek (vastagbélrák, hasnyálmirigyrák stb.) oka az, hogy jelentõs mértékben megnövekedett tranzitidõ miatt a béltartalomban lévõ toxikus anyagok hosszú idõn át érintkeznek a bélfallal, sõt ott fel is szívódnak.
Sok adat mutat arra is, hogy a székrekedésben szenvedõ nõk jóval
nagyobb számban szenvednek nõgyógyászati betegségektõl.
Az afrikai kontinens gyengén fejlett országaiban a lakosság rostfogyasztása 100 g/nap, így nem meglepõ, hogy náluk a székrekedés, az aranyér, a divertikulózis kevésbé ismert betegség. Az emésztõrendszeri daganatos megbetegedések aránya is Afrikában jóval kisebb, mint Európában.
Számos állat- és klinikai-kísérlet bizonyítja, hogy az epével a bélbe ürített koleszterin nagy részét megköti és megakadályozza újbóli felszívódását a szervezetbe. Nagy mennyiségû rost bevitel, a nagy felületen történõ adszorbció révén, kissé növeli a tápanyagok felszívódási idejét. Pl. cukros ételek fogyasztása rostos anyagokkal együtt lassítja a vércukor emelkedését és az kedvezõ helyzetet teremt a cukorbetegség kialakulása ellen. A zsírok-olajok felszívódását is gátolja a rostanyag, ez pedig kedvezõ tényezõ az energia bevitel mérséklésében.
A rostban dús táplálkozás hátrányai között kell megemlíteni, hogy a szervezet számára fontos tápanyagok pl. vitaminok, ásványi anyagok egy része nem képes felszívódni. A rostanyagokkal gyakran együttlévõ fitinsav komplex kötés révén csökkenti egyes ásványi anyagok (pl. kalcium, magnézium, réz, cink, vas) felszívódását.
A rosthiány az alábbi betegségek kialakulásában jelentõs tényezõ:
- obstipatio – székrekedés,
- diverticulosis – nagyszámú diverticulum elõfordulása a bélben,
- coloncarcinoma – vastagbélrák,
- irritábilis colonsyndroma – ingerérzékeny vastagbél-tünet,
- cholelithioisis – epekõbetegség,
- hiatus hermia – rekeszizomsérv,
- caries – fogszú,
- obesitás – kóros kövérség, elhízás,
- deabetes mellitus – cukorbetegség,
- hyperlipoproteinaemia – túl sok zsírszerû anyagot tartalmazó fehérje a vérben,
- arheriosclerosis – érelmeszesedés és
- ischaemia – (szív) vérellátási elégtelenség.
Rostban gazdag élelmi anyagok:
|
|
%
|
|
búzakorpa
|
54
|
|
Graham-liszt
|
23,5
|
|
búzacsíra
|
22,3
|
|
rozsliszt
|
20,1
|
|
Bakonyi barnakenyér
|
16,5
|
|
karalábé
|
5,4
|
|
karfiol
|
5,4
|
|
káposzta
|
5,1
|
|
sárgarépa
|
4,1
|
|
petrezselyem gyökér
|
8,7
|
|
zöldbab
|
4,4
|
|
zöldborsó
|
18,2
|
|
körte
|
6,2
|
|
szilva
|
5,8
|
|
szõlõ
|
5,4
|
|
alma
|
3,8
|
|
rostos ivólevek
|
1-2
|
Rosthiányos és rostszegény élelmiszerek
- hús, tej-tejtermékek, tojás, fehér liszt,
- fehér kenyér, finom pékáruk,
- száraztészták, fehér rizs,
- édesipari és cukrászati termékek,
- üdítõ- és szeszes italok.
Összefoglalva: az élelmiszeripar túlzó beavatkozása miatt a táplálkozás egyensúlya megbomlott. Az egyensúly mielõbbi helyreállítására kell törekedni. Az élelmirost-bevitel növelése jelenleg összehasonlíthatatlanul több elõnnyel, mint hátránnyal jár. Ezért nem túlzó célkitûzés a 40-50 g/nap rostbevitel.
Étrendi javaslatok:
- A rosthiányos élelmiszerek csökkentése, számûzése.
- Teljes kiõrlésû lisztbõl készült termékek és minél több nyers és speciális módon feldolgozott zöldség és gyümölcs, diófélék, olajos magvak, vizes kásák, humanizált gabonakorpa, búzacsíra, zabkorpa, csemegekukorica és pattogatott kukorica fogyasztása ajánlott.
- A rostbevitel fokozatos növelése célszerû, mivel a rosthiányos táplálkozáshoz szokott emésztõrendszer elcsökevényesedett izomzatának és mirigyeinek megerõsítése óvatos diétaváltást és türelmet igényel.
Prof. dr. Török Szilveszter
Felhasznált irodalom:
- Tamási J. és tsai: Természetgyógyászati alapismeretek. (Jegyzet) NKK, Salgótarján, 1998.
- Dworschák E.: Élelmiszer-tápanyag. Mezõgazdasági Kiadó. Budapest 1985.
- Rigó J., Horváthné Mosonyi M., Phat Ngoc Phu, Hegyedûsné Völgyesi E.: Fõzelék- és zöldségfélék diétásrost-tartalmának vizsgálata. Konzerv- és Paprikaipar 4. szám, 143-144. (1982)
|
